‘Nachts werd Arina plotseling wakker en merkte dat iemand het licht in de badkamer had aangestoken. Ze sloop dichterbij en hoorde per ongeluk een gesprek dat ze niet had mogen horen…
Éjszaka Arina hirtelen felébredt, és észrevette, hogy a fürdőszoba fénye ég. Csendben odament, és véletlenül meghallotta egy beszélgetést, amit nem kellett volna hallania…
Arina mély lélegzetet vett, érezte, hogy valami nincs rendben. Az éjszaka csendje körülvette, és a falra akasztott régi óra lassan és monotonan ütötte az időt. Az ablakon át beszűrődött a hold fénye, mintha azt mondaná: „Ne kérdezz, ne lépj közelebb.”
Épp vissza akart feküdni, amikor észrevette, hogy a fürdőszoba fénye továbbra is ég. Ott, ahol nem kellett volna lennie senkinek. Ott, ahol ő és a férje régi dolgait tartották. A fürdőszoba a kerítés mögött volt, az almafa alatt, amelyet az apja ültetett.
— Ki lehet az? — mormolta magában, miközben felöltötte a köntösét.
A férje nem volt otthon — beteg apját látogatta. Arina csendben átment a házon, és kiment az udvarra. A hideg fű hozzáért mezítláb, a levegő feszült volt. A fürdőszoba fénye egyre intenzívebbnek tűnt.
Amikor közelebb ért, megállt a fal repedésénél — amit a nagyapja hagyott, hogy átjárja a levegőt. Most ez a repedés volt az ablak a valóságra, amit nem akart látni.
És akkor meghallotta Linda hangját — a nővérét.
— Már nem bírom, Walera! — suttogta könnyekkel. — Mikor fogsz elválni Arinától? Megígérted nekem!
— Még nem most — válaszolta Walera higgadtan. — Ő hallani fog minket. Várnunk kell. Amikor a ház el lesz adva, akkor beszélünk. Ne rontsd el a butaságaiddal.
Lees verder door hieronder op de knop (VOLGENDE 》) te klikken !
